Vukov Raffai Éva: A Szabadkai-magyar kifejezések szótáráról

Az egynyelvű szótárak egyfajta szabadságot és változatosságot jelentenek, ahogyan a Szabadkai szótár is, azt mutatják, hogy másképpen is lehet. Számomra különösen értékes Gerlovics Dániel szótára, mivel olyan kifejezésekkel találkozhattam újra, amelyeket – erre most döbbentem rá – az évtizedek során szinte elfelejtettem. Ilyen például a fratyka, amit általános iskolában a fiúk rendszeresen használtak, vagy a jókávéját, amit gyerekkoromban családunk egyik barátjától hallhattam gyakori tréfálkozásainak elemeként, a plezúr minden alkalommal elhangzott, amikor 8−10 évesen nyaranta újabb hatalmas sebet szereztünk a térdünkre. Családtagjaink között volt olyan, aki a mendrovác kifejezést használta, amikor lekicsinylően nyilatkozott valakiről.  A szótárban rábukkanhattam néhány, érzésem szerint erős identitásjelző kifejezésre, amit bár nem használtam, mégis nagyon jelen volt egy időben a környezetemben, például: momentálisan. A jegyzékben találkoztam olyan szavakkal is, amelyeket ugyan hallottam egy-egy személytől, de mindig kétely élt bennem abban a tekintetben, hogy ezek valóban használatban lennének, és itt most megerősítést nyertek, ilyenek pl.: guzi ‘friss tejfog’,  pácó ‘patkány’ (vö: szerb pacov ‘ua.’).

A Szabadkai-magyar kifejezések szótára nem csak a szerb kontaktushatás nyomait magán viselő szókincset domborítja ki, hanem  úgy általában megtalálhatjuk benne a magyar nyelvterület déli peremén található város, Szabadka 20. századi lexikonjának egy jellemző szeletét, amelynek a szerbből átvett kifejezések és a szerb közvetítésű idegen szavak mellett részei a nyelvjárási kifejezések, a régies, elavult szavak, illetve olyan morfológiai formák, amelyek a sztenderd magyarban nincsenek meg. A szótár akár az Egy (szabadkai) ember szótára címet is viselhetné, mivel mindezeket a szavakat, szószerkezeteket egyetlen szabadkai ember, Gerlovics Dániel nyelvhasználati szűrőjén át mutatja be, ez teszi különösen izgalmassá a szavaknak és szómagyarázatoknak ezt a gyűjteményét. A szótár tartalmaz tájnyelvi szavakat és régies szavakat is, ezek nem csak Vajdaságban, Szabadkán használatosak, hanem a magyar nyelvterület más részein is – pl. bekecs, bezupált, cáger, düllőút, eben-guba stb. −, emellett olyan idegen szavakat, amelyek némileg eltérő formában és jelentéssel a magyar köznyelvben is előfordulnak.