Vukov Raffai Éva: Szótörténetek

Vukov Raffai Éva
Szótörténetek [1]

1. ambulanta

   szesztra

Az ambulantában a szesztra pecsételi le a recepteket.

A vajdasági magyar nyelvi közegben gyakran elhangzik ehhez hasonló mondat. Az ambulanta ‘orvosi rendelő, egészségház’ szó hasonlóképpen, mint a zavod ‘intézet’, obračun ‘elszámolás’, obrazac ‘űrlap’, formular ‘ua.’, potvrda ‘bizonylat’ stb., azoknak a hivatali kifejezéseknek a kategóriájába tartozik, amelyeknek pontos magyar megfelelője nem alakult ki a vajdasági magyar nyelvhasználatban. Az ambulanta azonban még annyiban mindenképpen vonzóbb a magyar nyelvű beszélő számára, hogy a magyar nyelvben is megtalálható az ambulancia ‘járóbetegek vizsgálatára és kezelésére szolgáló helyiség vagy épületrész’ kifejezés, amely jelentésében közel áll a vizsgált kifejezéshez, ennek folytán még inkább bátorít az ambulanta használatára.

A fenti mondatban található másik kritikus kifejezés a szesztra ‘nővér’, amely a szerb sestra ’nővér; egészségügyi nővér’ szóval van kapcsolatban. Ebben az esetben talán azért vonzó ez a kifejezés, mert a Vajdaságban élő emberek azzal az egészségügyi szolgáltatásformával, amelyhez a nővér jelenléte is hozzátartozik, csupán itt szülőföldjükön találkoznak, s emiatt ezt a – tapasztalatuk szerint – vidékükre jellemző szolgáltatásformát szívesen veszik át az új, erre a vidékre jellemző kifejezésekkel együtt. A szó használata a magyar nyelvben tipikus példája a jelentésbeli részleges másolásnak, hiszen a szó szerbben meglevő jelentéseinek csak egyike került át a magyarba.

2. badminton, bagminton

A kifejezést az általános iskolások igen kis hányada használja, a debelyacsaiak közül használják legtöbben, 25%-uk. A szó érdekessége, hogy általa is nyomon követhetjük a szókincs változását, illetve az egyes szavak élettartamát, életterét a vizsgált nyelvhasználati közegben. Ma Vajdaságban a középkorúak használják vagy használták a szót, amely szerb közvetítéssel angol eredetű szóként került be a magyarba. A hetvenes években általánosan a badminton kifejezés volt elterjedt, ma inkább a tollaslabda szót használják az újabb generációk.

3. báger 

Az idegen szavak szótárában csak a bagger szó szerepel, a báger nem. A magyar nyelvterület legnagyobb, központi részén a kotrógép kifejezés  terjedt el, a báger olyannyira nem, hogy ma inkább az angolból átvett exkavátor jelenik meg helyenként. Kotrógép szavunk már a 19. században megjelent, de mellette ekkor a bagger volt igazán használatban, a kifejezések a szűk szaknyelvben fordultak elő. A kotrógép  magyar fejlemény a hozzá tartozó hasonló később kialakuló kifejezésekkel együtt, mint: homlokrakodó, markoló.  A 20. század derekán vált a munkagép megjelenése mindennapivá, megnevezése is gyakoribb lett, ekkor Vajdaságban a szerbek és horvátok által idegen forrásból átvett bager hatására a leggyakrabban – felmérésünkben 85%-ban – a magyarban is a báger szó vált használatossá, de a kotrógép is gyakran előfordul.

4. batri

A battéria szó ugyan szerepel az idegen szavak szótárában, de jelentése annyira specifikus, hogy széles körben nem használatos Magyarországon ‘elem’ jelentésben. A vajdasági magyarba viszont egyéb idegen szóhoz hasonlóan szerb közvetítéssel bekerült a szerb baterija révén a batéria. A szó rövidített változata, a batri magyar fejlemény. A batri ma is élénken jelenlevő szó a nyelvi közegben korosztálytól függetlenül. A szabadkaiak 30%- a voksolt az elem mellett a batrival szemben, a többi adatközlő még nagyobb arányban, legalább 90%-ban a batrit részesítette előnybe.

5. bejárat ’lépcsőház’

Amikor a 60-as években új lakóterek kerültek használatba, társasházak, illetve többlakásos emeletes lakóépületek, a lakóhely pontos meghatározása, a lakcím új elemmekkel bővült: a házszám és azon belül a lakás száma mellett a több lépcsőházzal és bejárattal rendelkező épületek esetében azt is jelölni kellet, hogy melyik bejáratról, illetve lépcsőházről van szó. Magyarországon az vált elfogadottá, hogy a lépcsőház számát tartják számon, Jugoszláviában és Szlovákiában a bejáratot, ezért az itteni magyarok kiszélesítették szerb mintára a bejárat szemantikai mezejét, amelybe így helyet kapott az az aránylag új, 50 évesnél nem régebbi igény kielégítése. A bejárat a vajdaságiak magyar nyelvhasználatban tükörfordítás.

6. firma

A firma kifejezés szerepel az Idegen szavak és kifejezések szótárában ’cég’ és ’jómadár, kétes hírű ember’ jelentésben, a szót a németből származtatják. Vajdaságban az utóbbi években, a magánvállalatok létrejötte óta lett egyre gyakoribb mind a szerb nyelvterületen, mint a magyarok között ennek a szónak a felbukkanása ’cég’ jelentésben. Hasonló módon, mint néhány más szó esetében is, közkedveltségét a vajdasági magyarok körében részben annak köszönheti, hogy a melletünk élő szerbek is ezt a kifejezést használják. A firma Magyarországon kevésbé használatos, ’jómadár’ jelentésű változata a német firm ’jóvágású’ szóval van kapcsolatban. A szerbben meglevő firma ’cég’ eredete elgondolkodtató, hiszen amellett, hogy a németben die Firma szó jelentése ’cég’, a törökben és a Balkán-félsziget nyelveiben is ugyanebben az alakban van meg az adott jelentés, és általában a környező szláv nyelvekben hasonló forma szerepel. Nem tudjuk pontosan, hogy a szerb nyelvbe milyen úton került be a szó.

7. fotokópia
  fotokopíroz

A fotokópia szó az egész magyar nyelvterületen ismert kifejezés, a belőle származó ige, a fotokopíroz  használata azonban csak szűkebb területre, a volt Jugoszlávia magyarságának nyelvhasználatára jellemző. Bár az első fénymásoló 1949-ben került forgalomba, vidékünkön a fénymásolás vagyis fotokopírozás a 80-as évektől vált hozzáférhető szolgáltatássá. Magyarországon kezdettől a fénymásolat volt elterjedtebb, mint a fotokópia, addig Vajdaságban szerb mintára a fotokópia és a fotokopíroz kifejezések kísérték az új tevékenység megjelenését. Ahogyan számos más szó esetében is, ennél is azt vettük észre, hogy a nyelvhasználat  fokozatos felzárkózási tendenciát mutat a magyarországi változathoz, legalábbis Észak-Bácskában. Felmérésünk szerint a debelyacsaiak 75%-a a fotokópiát használja a fénymásolat helyett, a zomboriak, mindössze 25%, a szabadkaiaknak pedig 35%-a.  

8. grafitceruza

A grafitbélű ceruza standard magyar megnevezése ceruza, a grafitceruza megnevezés csak abban az esetben fordul elő, amikor a ceruza töltőanyagát hangsúlyozzák. A szerbben a mintaadó grafitna olovka ‘grafitceruza’ található meg. A magyar beszélő a grafitceruzát használva kevéssé érzi, hogy nem az egyetemes magyar nyelv egy szavát mondja ki, hiszen a szóban benne van a magyar ceruza szó, és a grafit is legitim szó a magyarban. A minta azonban, amely alapján az összetett szót megszerkeszti a beszélő, a szerb nyelvből való. Élőbeszédben gyakori a szó azonos jelentéssel bíró rövidített változata is: grafit.

9. gripa

A grippe jelentéseként az idegen szavak szótára ’enyhébb lefolyású influenzát’ jelöl meg, de Magyarországon ezt a szót elvétve használják, főleg szaknyelvi kifejezés, az influenza az a szó, amely széles körben elterjedt. A vajdasági magyarok elsősorban a gripa kifejezést használják, amely szerb közvetítéssel került a magyarba, emellett az influenza is elterjedt. Felmérésemben az általános iskolások 88%-a a gripa használatát részesítette előnybe az influenzával szemben.

10. hajtási engedély

A vajdaságiak hajtási engedély kifejezése hasonló a szlovákiai magyarok hajtási igazolványához (Lanstyák – Szabómihály 1998:109). Egyik esetben sem a domináns (szerb ill. szlovák) nyelv közvetlen eszközeiből merítették a mintát az új kifejezés létrehozásához, nem is a magyar standard kifejezést, a vezetői jogosítványt vették alapul, hanem magyar nyelvi eszközökkel szerkesztették meg kifejezéseiket a többségi nyelv szerkezeti mintájára.

11. kaciga

A felmérés szerint még használják a vajdasági magyarban a kaciga ’bukósisak’ szót, Debelyacsán kétszer olyan arányban, mint Szabadkán, ahol a megkérdezettek 50%-a részesíti előnyben a bukósisakkal szemben. A szó a szerbbe az olaszból került be, majd a motorosfelszerelés részeként elterjedt bukósisak kísérőjeként a magyarban is meghonosodott a szó.

12. kalács ’sütemény’

Kalács szavunk jelentésbeli eltéréseit nyomon követhetjük a vajdasági beszélők körében. Míg a szó jelentése Magyarországon főként ’briós’, azaz ’fonott formában tejjel és finom liszttel készített kenyérhez hasonló kalácsot’ jelent, esetleg a hasonló tésztából készült mákkal vagy dióval stb. töltött henger alakú kalácsot, addig Vajdaságban, valamennyi édes süteményfélét ezzel a szóval jelölnek a leggyakrabban. A szerbben előforduló kolač ‘kalács, aprósütemény, sütemény’ szó hatására a magyar kalács jelentésmezeje bővült, alkalmazkodott a másik nyelv azonos hangzású, hasonló jelentésű szavának jelentésköréhez. A kalács szó szláv eredetű jövevényszó a magyar nyelvben, a vajdasági magyarban történő szerbből való jelentéskölcsönzés valójában az újrakölcsönzés egy fajtájaként jelenik meg a szó kapcsán. Az adatközlők 75%-a minden édes süteményt így nevez, míg 25%-uk standard jelentésével használja a szót.

14. klíma

A klíma jelentése hagyományosan ‘éghajlat, légkör’, ma azonban, amikor légkondicionáló berendezések egyre elterjedtebbek, egy nyelvközösség a gyakori megnevezés kényszerére úgy reagál, hogy a legkézenfekvőbb módját választja a megnevezésnek, azaz azt a szót kezdi használni, amit más nyelvű környezete. Az egykori légkondicionáló berendezések csak kevés helyre jutottak el, nem is igen kellett beszélni róla, megnevezni őket, ma azonban, amikor számos háztartásban jelen vannak a klíma berendezések, új névre vár a fogalom. A szerbben klima vagy klima uređaj (szó szerint: klíma berendezés) szerepel. Az új jelentés megjelenésével párhuzamosan a klíma eredeti jelentése, az ‘éghajlat’ kiszorulófélben van vidékünkön. Az általános iskolásoktól származó adatok azt mutatják, hogy igen kevesen használják a szót eredeti jelentésében is, csupán 20%-uk, többségük csak ’légkondicionáló berendezés’ jelentésben ismeri a szót.

15. kobojágé, kobajágé

A szó forrása az ótörökben bayā ’említett’ alakban igenévként megvan (Clauson 1971:385), az oszmán törökben bayağï  ’általában’ alakban található meg a szó.

Az oszmán törökből a szó a török hódoltság idején került a szerbbe, bajagi ’lászólag, állítólag’ alakban honosodott meg, mivel a szerb kao ~ ko ’mintha’ kötőszóval használják leginkább, ennek hozzátapadásával kobajagi alakban is megtalálhatjuk.

A szó történetének magyar eleme a 20. században öltött formát, amikor a vajdasági magyarok a két lehetséges forma közül a kombinált átvételt, azaz a  kobajagi alakot vették át a szerbből, jelentése ’állítólag’ némi kételkedést kifejező töltettel. Ezzel a szóval a magyarban egy olyan szemantikai egységet fejeznek ki, amely a szerbben a szó jelentéseként már adott, a magyar köznyelv viszont nem kínál jelentésében megfelelő szót. A világhálón megtalálható egyik szlengszótárban a szerb szót a notórius hazudozók szavaként jellemzik. Íme egy magyar példa is:

És akkor ugye kobajagi egész nap dolgozott.  (Andrić 2010:74) ’És akkor, ugye azt akarja elhitetni, hogy egész nap dolgozott.’

16. kombi

Míg az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a kombi olyan gépjármű, amelynek utastere a csomagtérrel egybeépített, addig vidékünkön némileg eltér a szó jelentése, ezt adatközlőink is megerősítették. Kombi szavunk 9 személyes mikrobusz jellegű gépkocsit jelent, a jelentéskülönbség a szerb nyelvben élő jelentés hatására jött létre.

17. könyvecske  

A könyvecske jelentése ’egészségbiztosítást igazoló személyi okmány; bankkönyv’  Már a szó fenti bonyolult jelentésmeghatározásából láthatjuk, mennyire beágyazódott kifejezésről van szó: helyettesítése, rövid magyarázata nehézségekbe ütközik. Ha valaki megkérdezi, mit jelent az a szó, hogy könyvecske, legtöbben azt válaszolnák: Betegkönyvet jelent. Ez a válasz pedig csak annak mond valamit, aki ugyanebben nyelvközösségben él.   Szláv mintára, a knjižica hatására kicsinyítő képző szerepel a könyv szón. A szó jelentése ezzel kibővült a szerb nyelvben élő jelentés hatására. A könyvecske kis formátumú, könyv alakú hivatalos iratok némelyikét jelöli, bankkönyvecskét (ill. bankkönyvet), betegkönyvecskét (ill. betegkönyvet). A könyvecske lassan kikopik a vajdasági magyar nyelvhasználatból, 60-65 évnyi fontos szerep után mára részben okafogyottá vált, nincsen már könyvecskéje az itteni embereknek sem, hanem bankkártyája. Ennek ellenére a fiatalok is ismerik és használják a szót.

18. majica

A francia maillot  ’ing’ > olasz magliet ’majica, póló, atléta’ jelenti a szerb és horvát majica szó átadó alakját, amely a vajdasági magyarok nyelvébe is bekerült azonos alakban, ’pamuttrikó, pamutalsó’ jelentésben. A magyarba a termék megjelenésével együtt került be a szó is. Magyarországra a termék is más forrásból került, az elnevezés is eszerint alakult, ott a pólóing után pólónak nevezik, illetve az alsóneműt atlétának. A vajdasági magyarok szókészletének olyan jellegzetes eleme a majica, amelyet nehéz lenne mással helyettesíteni, de saját közegében felesleges is lenne. Jelentése legkorábban, a hurkolt pamutanyagból készült felsőtesten hordott alsónemű megjelenésétől ’férfi és női alsónemű, atléta’, majd a 60-as évektől a szó szemantikai mezeje kitágul: jelentése magába foglja a ’hurkolt pamutból készült felsőruházati darabot’ is.

Felmérésünk szerint a póló kifejezést az adatközlők 90%-a kizárólag a magyarországi beszélők jellegzetes nyelvi elemének tartja.

19. melegítő

A magyar nyelv értelmező szótárában a melegítő 4. jelentése felel meg a szó Vajdaságban elterjedt jelentésének: ‘olyan készülék, amely fűt’. A szó vajdasági elterjedtségét motiválja a standard magyarban való megléte mellett a szomszédos szerbben meglevő szó, a grejalica ‘melegítő’ a magyarral azonos jelentésű tőre megy vissza: melegíteni ~ grejati ‘melegíteni’. Vajdaságban a melegítő szó elsődleges, és szinte kizárólagos jelentése a ’hősugárzó’, Magyarországon viszont a szónak ilyen jelentéssel való használata félreértést okoz. A vajdasági magyarok azonos jelentésben használják még a kalorifer alakot is, ugyancsak a szerbből átvett idegen szóként, de a melegítő használata általános.

20. önkiszolgáló, önki

Vajdaságban aránylag korán, a 60-as évek végén megnyíltak azok az élelmiszer- és háztartási boltok, ahol önkiszolgálás folyt, ezeket magyarul önkiszolgálónak neveztük a szerb samoposluga szó pontos fordításaként. Az önkiszolgáló becézett, rövidített formája az önki. A szerb szó az angol self-service ‘önkiszolgáló, ill. önkiszolgálás’ tükörfordítása, a magyar szó forrása is ez. Jugoszláviában azonban a kifejezés nem annyira általában az önkiszolgáláshoz, önkiszolgáló rendszerrel működő bármilyen üzlethez kötődött, inkább jelentésszűküléssel konkrétan az élelmiszerboltokat jelentette – ezek szinte mind önkiszolgálók voltak –, a hasonló boltokat abban az időben Magyarországon ABC-áruháznak, illetve vegyesboltnak nevezték, és valóban nem jellemezte őket az önkiszolgáló rendszer. Ez a szűkült jelentés máig megmaradt Vajdaságban, a fenti jelentésben főleg a középkorúak használják a kifejezést. Az általános iskolás adatközlők válaszai alapján arra következtethetünk, hogy a legfiatalabb korosztály esetében már nem érvényesül a kifejezés Vajdaságban elsőként kialakult jelentése.

21. örökíró

A magyarországi magyarban általában elavult vagy alig ismert szó az örökíró, de Felvidéken és Vajdaságban mindennapi a használata. A vajdasági magyar nyelvhasználatban a leggyakrabban használt kifejezés a maga nemében, vagyis ‘golyóstoll’ jelentésben, fiatal adatközlőink 90%-a saját bevallása szerint ezt használja. A penkala ugyan töltőtollat jelent, de esetenként az örökíró szinonimájaként is használják, akárcsak a hémijszkát, amely a szerb hemijska ’golyóstoll’ átvétele, ez utóbbi használata az idősebb korosztályt jellemzi. Az örökíró a vajdasági magyarok egyik emblematikus szava, hiszen nagyon eleven része a nyelvnek, de Magyarországon alig ismerik [2]. 

Idősebb adatközlőinktől tudjuk, hogy maga az íróeszköz, a golyóstoll, vagyis az örökíró az 50-es években vált elterjedtté a régióban, korábban tintával és tollal írtak. Ez az az időszaka a vajdasági magyaroknak, amikor az anyaországgal való kapcsolattartás szinte lehetetlen volt, hiszen a haborút követően, az 50-es évek közepéig, a határátkelés komoly nehézségekbe ütközött. Észak-Bácskában a rádióműsorok hallgatása jelentette az egyetlen kapcsolatot. A golyóstoll ugyan már megvolt a háború előtt is, de amikor szükség lett a szó használatára, nem volt aktív eleme a régió magyar nyelvének. Az örökíró kialakulására alig áll adat a rendelkezésünkre. Valószínűleg kapcsolatban van a golyóstoll korai, reklámszerű megnevezésével, melyekkel a háború utáni sajtóban találkozhatunk: örökirón, örökíró töltőtoll. Az örökíró minden bizonnyal nem vajdasági magyar fejlemény, de itt vált a szókincs fontos elemévé.

22. sinóbusz

A múlt század 20-as éveiben jelent meg Magyarországon a sínautóbusz vagy sínbusz kifejezés magának a járműnek a kíséretében. A sínbusz abban különbözött eredetileg a vonattól, hogy egylégterű jármű volt, egyetlen szerelvényből állt, a jármű vezetőjének nem volt különálló fülkéje. Szerbiában ennek a járműnek valószínűleg a német Schienenbus mintájára – Németországból származnak az első szerbiai sínbuszok, ma is azokat üzemeltetik – összetett szó lett az elnevezése: šinobus. A szerb alakban megjelenő o a szóösszetételek jellemző eleme a szerb nyelvben. A vajdasági magyarok rendszeresen használják a szó mindkét változatát, a sínbuszt és a sinóbuszt is.

23. siska

A frufru jelentése a magyarban az idegen szavak szótára szerint ‘homlokba fésült, egyenesre vágott haj; huncutka’. Szembetűnő, hogy ennek a szinte mindennapi fogalomnak, mennyire nehézkes a névadása. A magyar eredetű huncutka egyáltalán nincs használatban, s ehelyett egy francia eredetű szót használnak ma Magyarországon. A vajdaságiak hasonló módon idegen forrásból elégítették ki a lexikai hiányt, a szerbből vették át a siska < šiška < šišati ‘nyírni’ szót, s ezzel maradéktalanul eleget tettek az elvárásoknak. A szó a mai napig igen elterjedt, az adott jelentést szinte teljesen lefedi.

24. suskavác

Az ’esőkabátnak’ a magyar nyelvben igen sok megnevezése van, ha hozzáadjuk a vajdasági magyarban meglevő kifejezéseket is. A suskavácon kívül ide tartozik az ugyancsak Vajdaságban használatos vetrovka ’széldzseki’, a jakni és a vingyakni ‘orkánkabát’ < sz. vindjakna ‘ua.’ < német Windjacket is. A suskavác szó a szerb šuškavacból ered, amely pedig egy hangutánzó szóból, a šuška se ’susog’ szóból jött létre. Valójában arra az anyagra utal, amiből a kabát készül, a magyarban is megtalálható az anyag megnevezése suskavácos anyag formában.   

25. szemafor

A  szemafor általánosan elterjedt szó a vizsgált  régióban, a szerben kívül a szlovákban és a románban is semafor alakban van meg, így a Magyarországon kívül élő magyarok jelentős része átvette a többségi nyelvben meglevő szót. A szemafor jelentése Magyarországon ’vasúti jelzőberendezés’, a vajdasági, szlovákiai és az erdélyi magyarban ’közúti jelzőlámpa’. Ennél a jelentéskülönbségnél fogva Magyarországon jóval ritkábban is hangzik el a szó, mint ott, ahol jelentése révén mindennapi kifejezés.

A vajdasági magyar regionális köznyelv virtuális szótárának biztos és meghatározó eleme. Az adatközlők 95%-a ezt használja a jelzőlámpával szemben.

26. szenf

A német senf ’mustárral készült ételízesítő’ átkerült a volt Jugoszlávia csaknem valamennyi nyelvébe senf alakban, illetve ezáltal a vajdasági magyarba szenfként. A szó jelentése nem azonos a magyar mustáréval, mivel ez utóbbi a ’mustárral készült ételízesítő’ mellett magát a ’fűszernövényt’ is jelenti, a déli szláv senf, illetve a magyar szenf azonban csak ’mustárral készült ételízesítő’ jelentésben él. A déli szláv nyelvekben is külön szó jelöli a ’mustár fűszernövényt’. A szó meghonosodása a vajdasági magyarban hasonlóan történt, mint a jugoszláv terméknevek köznevesülésével átkerült szavak esetében. 

27. szokk

Amikor a szokkot „magyarra” szeretnék fordítani a beszélők, gyakran ’szörpnek’ fordítják, talán az alaki és jelentésbeli hasonlóság indokolja ezt, pedig maga szó a szerb sok ’lé’ jelentésű szóból való, a magyarban pedig a szokk jelentése ’gyümölcslé, üdítőital’.

29. tud ’ismer’

A szerbben az ‘ismerem’ jelentés megfelelő szava a poznajem, ami a znam ‘tudom, ismerem’ szó származéka. a szerbben mindkét szó használatos a szóban forgó jelentés kifejezésére. A magyar tudom ’ismerem’ esetében tükörszóról, illetve jelentéskölcsönzésről van szó, Lanstyák (2006:43)  terminológiájával élve jelentésbeli kölcsönszóról beszélhetünk. Ugyanakkor a fenti szóhasználatot motiválják a magyarban szabályos Tudom (azt), (hogy) kire gondoltál-féle szerkezetek, amelyek esetében a felszíni struktúra azt sugallja, hogy azonos a tudom azt a fiút-féle szerkezettel, pedig valójában egészen más típusú mondatszerkezettel van dolgunk.

30. ’udvarol’

Az általános iskolásoktól egy szerb mondat (David se zabavlja sa Sonjom) fordítását kértem, az eredeti mondat szó szerint annyit jelent, mint ‘Dávid Sonjával szórakozik’, jelentését tekintve azonban a magyar ‘Dávid Sonjának udvarol’, esetleg ‘Dávid Sonjával jár’ mondatok megfelelője. A szerb zabavljati se jelentése amellett, hogy ’szórakozik’, ’jár valakivel, udvarol valakinek’ is. Az adatközlők közül aránylag sokan tanácstalanok voltak, talán azért mert a szó szerinti fordítás alkalmazásából indultak ki, s ekkor szembesültek azzal, hogy a szó szerinti fordítás nem igazán jó megoldás. A következő elemeket tartalmazták a fordítások: tetszik, foglalkozik, érdekli, társalog, szórakozik, piszkálja, van, hülyéskedik, elviccelődik, flörtöl, játszadozik, randizik, játszik, barátkozik, bulizik. Miről árulkodik ez a sokszínűség? Elsőként arról, hogy a magyar nyelv nem rendelkezik olyan megfelelően széles szemantikai mezővel rendelkező attraktív lexémával, amely éppen azokat a jelentéseket fedné le, amelyeket a beszélők második nyelvének eleme oly sikeresen lefed. Másodszor pedig a jelenség felhívja a figyelmet a két nyelv jelentéshálózatának különbségeire. Ennél a példánál is megjelenik a nyelvi hiány jelensége, mivel azontúl, hogy úgy tűnik, hiányzik egy lexéma a magyar nyelvből, bizonytalan a beszélők szókincse is.

31. vakutca

A vajdasági magyarok egy része, ma már inkább az idősebbek, a  zsákutca mellett azonos jelentésben használják a vakutca szót is. A szó vidékünkre jellemző egykori széleskörű meglétét mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy Csáth Géza maga is használta a szót A varázsló kertje c. novellájában, így minden lehető bizonyítéknál értékesebbet juttatván a kezünkbe. A szó minden kétséget kizáróan a szerb slepa ulica tükörfordítása, megléte pedig a kétnyelvűség ékes bizonyítéka itt, Vajdaságban.

A slepa ulica más nyelvi közegben is szerkezeti tükrözésre inspirálta a  beszélőket, a törökül és valamilyen délszláv nyelvváltozatot is beszélő  nyelvközösség révén jött létre a szónak az a változata, amelyben az eredeti szerkezet összetevőit török elemekkel helyettesítették. Így alakult ki a volt Jugoszlávia területén ma is használatos ćorsokak, amelynek összetevői török eredetű szavak ugyan, de magukon viselik azokat a hangtani jegyeket, amelyek a török-délszláv kétnyelvűségben alakultak ki: a török kör jelentése ‘vak’ – a török palatális k ć-vé vált az adott kor déli szláv nyelvi közegében –, a sokak pedig köztudottan ‘utca’ jelentésű szó. Ezek után azt hihetnénk, hogy a fenti szó esetében a szerbben meglevő nagyszámú oszmán-török jövevényszó egyikével van dolgunk, mégsem ez a helyzet. A törökben körsokak hangalakú szó nincsen, és minden jel arra mutat, hogy nem is volt, a zsákutcát cikma sokagi nak mondják – ez annyit tesz, mint ‘kijárat nélküli utca’. A szerbben meglevő ćorsokak a déli szláv–török szoros együttélés következményeként van meg a nyelvben: csak két nyelv többé-kevésbé egyenrangú használata, azaz a kétnyelvűség szülhet olyan helyzetet, hogy egy AB nyelv (szerb-török kétnyelvűség) hordozói B nyelv (török) komponenseiből, de Anyelv mintájára szerkeszt szavakat. Ha török nyelvű beszélők használnák ma a szót, a mi vakutcánkkal azonos helyzetről lenne szó. Mivel a török–szerb együttélés helyszíne főként Bosznia volt, ma a szó a délszláv beszélők nyelvében él tovább, így élő emléke és bizonyítéka egy letűnt kornak.

32. zsmigavac ’irányjelző’

A fogalom, az irányjelző, amit mindkét szó kifejez, annyira specifikusan egy bizonyos autóalkatrészt fejez ki, hogy a beszélők automatikusan átvették ennek elnevezését a többségi nyelvből, amely egyébként elsőként közvetítette feléjük ezt a fogalmat nevével és a többi hasonló fogalommal együtt. Mára kihalófélben lévő szó a vajdasági magyarban.


[1] Részlet Vukov Raffai Éva: Az örökíró, a hémijszka és ami körülöttük van című kötetből, amely az Életjel Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben Szabadkán                      

Az adatokat a legtöbb esetben kérdőíves felmérés is megerősíti, melyben 38 szabadkai 6. osztályos általános iskolai tanuló, 24 zombori 5., 6. és 7. osztályos tanuló és 43 debelyacsai 5. és 6. osztályos tanuló vett részt 2005-ben.

[2] Internetes fórumokon nyomon követhető a szó magyarországi (?) hatása, értelmezése.