Verbi Nyelvi Kutatóműhely

ÚJVIDÉKI EGYETEM
BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM TANSZÉK
Újvidék

 

Burány Hajnalka és Juhász Lassú Kornélia

NYELVHASZNÁLAT A KÉTNYELVŰ CSALÁDOKBAN
Szemináriumi dolgozat Szociolingvisztikai terepmunka című tantárgyból

Témavezető:
Dr. Kovács Rácz Eleonóra, docens
Újvidék, 2016

 

I. Bevezető

I.1. A dolgozat témája

Kutatásunk tárgya a vegyes házasságban (magyar–szerb) élő, vegyes identitással rendelkező gyerekek és ifjúkorúak nyelvhasználatának vizsgálata. A dolgozat címében meghatározott kétnyelvűségi helyzet ebből adódóan megtalálható mindegyik általunk vizsgált gyermek családjában. A kétnyelvűség vizsgálata szociolingvisztikai kérdőív segítségével zajlott. Kitöltésüket az általános iskolás gyerekek vagy önállóan vagy pedig szüleikkel közösen végezték el, a középiskolások pedig a magyar , valamint az osztályfőnöki óra keretein belül, felügyeletünk mellett. Kutatásunk során elsősorban az a kérdés foglalkoztatott bennünket, hogy a heterogén házasságban élő  iskoláskorúak melyik nyelvet választották a különböző nyelvi helyzetekben, illetve hogy az általuk használt két nyelvnek mekkora a hatása jelenlegi életükre, továbbá, hogy a két nyelv közül melyik a domináns nyelv nyelvválasztásuk tekintetében.

A kutatómunkát Zentán végeztük 2015 októberében. Összesen 16 adatközlő töltötte ki a kérdőíveket. Két korcsoportba tartozó gyerekekkel/diákokkal végeztük a felmérést. A 10 –14 éves korosztály (az általános iskola felsős tanulói) képezte az első csoportot. Közülük négyen lányok, négyen fiúk. A 15 –19 éves korosztály (gimnazisták ketten és szakközépiskolások hatan)  alkotta a második csoportot, ugyanilyen felbontásban. A nemek aránya tehát teljes mértékben megegyezett a két korcsoportban. Így pontos összehasonlítást végezhettünk korcsoportok és nemek szerint is.

A feldolgozott kérdőívek eredményeit tesszük közzé, és a megfelelő következtetéseket vonjuk le belőlük.

Az adatok feldogozása kézileg és számítógép segítségével történt.

A dolgozat tartalmazza a kétnyelvűség, a nyelvválasztás és a kódváltás érintőleges ismertetését, emellett rövid leírást ad a vegyes házasság fogalmáról és a zentai lakosság összetételéről, valamint magában foglalja a kérdőívek elemzését. A dolgozatban közzétesszük a támával kapcsolatos eredményeket, következtetéseket.

 

LETÖLTÉS

 „A magyar nyelv és nyelvjárások akkor maradnak meg, ha lesznek olyan emberek, akik ezt a nyelvet s ezeket a nyelvjárásokat kapják anyanyelvükül, ha lesznek olyan emberek, akik megtartják és tovább is adják őket.” – állapítja meg Kiss Jenő a Hogyan vélekedünk a nyelvjárások jövőjéről című írásában[1]. E kitétellel teljes mértékben egyetérthetünk, ahogyan azzal is, hogy „a nyelvben az maradhat meg, aminek van funkciója, a nyelvváltozatok közül pedig azok, amelyeknek van olyan funkciójuk, amelyik nincs meg a többi nyelvváltozatban.” (uo.) E válaszokban persze további kérdések rejlenek: lesznek-e a jövőben is olyan közösségek, ahol a nyelvjárást elsődleges, anyanyelvi változatként tanítják a születendő gyermekeknek, s ahol a táji változat az összetartozás egyik alapvető kifejezőeszközeként funkcionál?

Bővebben: Szollár Anna: A nyelvjárások jövőjéről