Verbi Nyelvi Kutatóműhely

Bevezetés

Három vajdasági településen, Újvidéken (300 000 lakos, 5% magyar), Szabadkán (150 000 lakos, 38% magyar) és Magyarkanizsán (28 000 lakos, 87% magyar) végeztem kutatást 2010 folyamán 200 általános iskolás, azaz 7–14 éves gyerek körében. Az adatközlő lányok és fiúk aránya megegyezik, a beszélgetéseken egyszerre egy-egy azonos korú lány és fiú vett részt. Az adatok forrása az a 20 órás hangfelvétel, amely az adatközlőkkel történt részben irányított beszélgetés révén jött létre. A beszédprodukciókat azzal a céllal rögzítettem, hogy megvizsgáljam nyelvi szerkezetüket, szövegalkotó elemeiket, és az őket létrehozó kommunikációs stratégiák egy részét.  Az összefüggő élőnyelvi szövegek vizsgálata révén megkíséreltem választ kapni arra, hogy a környezet kétnyelvűségének típusa, illetve a szűkebb környezet nyelvi-kommunikációs szokásai, valamint nyelvi kultúrája, illetve iskolai végzettsége mennyiben határozza meg az egyén kommunikációs készségét az adott életkorban.

Ezúttal az adott korpuszt felhasználva a különböző témák, beszédhelyzetek, illetve a beszédprodukciók különböző szintjein létrejövő stratégiai döntések eredményeit vizsgálom meg. Feltételezem, hogy az adott korosztály nyelvhasználatában megragadhatóak olyan elemek: kifejezések, különböző nyelvi attitűdök, nyelvi megoldások, amelyek markánsan jellemzőek az adatközlők egy-egy ­− életkor, nem, beszédjegyek alapján körvonalazódó − csoportjára. Olyan nyelvi elemekről van szó, amelyek kommunikációs stratégiai eszközökként jelennek meg, a beszélő meggyőződése és szándéka szerint a szóbeli kommunikáció sikerességét, a szándékok, valamint a gondolatok lehető legpontosabb közlését, illetve a minél előnyösebb önkép kialakítását szolgálhatják.

Letöltés

Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok Decline