PRAGMATIKUS HELYZETMONDATOK A VAJDASÁGI FRAZÉMA-ÁLLOMÁNYBAN
Rajsli Ilona
A helyzetmondatok vizsgálata az utóbbi évtizedekben jelentős teret kapott; mind a frazeológiai, antropológiai nyelvészeti, mind pedig az interkulturális hatások szempontjából. A helyzetmondat fogalmát eddig sokféleképpen definiálták, emellett az elnevezése is nagyfokú terminológiai változatosságot mutat: a szokványos kifejezés, szituációs klisé, konvencionális szójárás, konvencionális pragmatikai formula megnevezés egyaránt ismeretes. A meghatározások közös eleme a beszédhelyzethez kötöttség momentuma, az „akkor szokták mondani, ha…” típusú fordulat jelenléte; pl. Zabba mennek a lovak! Veri az ördög a feleségét.
E típus a frazeológiai kutatások fontos összetevője, hiszen egyféle átmenetet, határsávot képez az idiomatikus elemek és a szabad szókapcsolatok között. A pragmatikus helyzetmondatok sok közös vonást mutatnak a közhelyekkel, hiszen egyrészt axiomatikusak, másrészt tipikus helyzetekhez köthetőek. Gyűjtésük a beszélt nyelvben lehetséges, hiszen előfordulásuk a dialogikus jellegű szövegekben értelmezhető. A dolgozatban egy kistérség (Óbecse, Bácsföldvár és Péterréve) anyagát vizsgáljuk a szemantikai-pragmatikai szintek, valamint a szövegbe épülés módja szerint.
Kulcsszavak: frazeológia, helyzetmondat, konvencionális kifejezés, pragmatika, beszédhelyzet
